Home

A MDE története
A szemináriumok idöpontja és tartalma
A Daseinanalízis lényege
Könyvek és publikációk
A Daseinanalízis az internetben
A MDE alapszabálya
Kapcsolatfelvétel
Nemzetközi daseinanalitikai konferenciák
Képzés
Archívum

 



Absztraktok



Szummer Csaba: Álmodó tudat a fenomenológiában és a daseinanalízisben

Míg Husserl szinte kizárólag éber normál állapotban írja le a mentális aktivitást, a daseinanalízis jelentős figyelmet szentel az álmoknak.
Az álmodás a mentális élet része, ezért a fenomenológia nem kerülheti el, hogy foglalkozzon vele.
Az álmok fenomenológiai vizsgálatát ugyanakkor több dolog is megnehezíti.
Az álmok vizsgálatánál a husserli fenomenológia fontos impulzusokat kaphat a daseinanalitikusok által összegyűjtött empirikus anyagtól,
miközben a daseinanalízis felhasználhatja a Husserl utáni fenomenológiai kutatások eredményeit az álomról és a képzeletről.



Sárkány Péter: A szabadság szituációja

A szabadságot a pszichoterápia előfeltételezi és célként is megfogalmazza. Előadásom először arra kérdez rá, hogy Ludwig Binswanger (1881-1966)
daseinanalízise alapján miként értelmezhető a szenvedő ember és a terapeuta szabadsága.
Ezt követően pedig a releváns szakirodalom segítségével a daseinanalízis fenomenológiai módszerét és tudományelméleti sajátosságát elemzem.



Lubinszki Mária: Meg nem élt utak útvesztői: a kiégés daseinanalitikai értelmezése

Egzisztenciális értelemben a teljességgel megélt, értelemmel teli élet, a legsajátabb létlehetőségek beteljesítése nem eleve adott és magától értetődő.
Kemény munkával sem tudjuk elkerülni a veszteségeket, elakadásokat és a szenvedést, elkerülhetetlenül bejelentkeznek életünkbe a krízisek.
A kiégés egzisztenciális értelemben a létlehetőségek olyan radikális beszűkülése, amelyben a belső erőforrásokhoz való hozzáférést felülírja
a szorongás és az értelem elvesztése. Ezen a ponton a daseinanalízis és egzisztencia-analízis olyan perspektívát adhat, amely segít megérteni
a kiégés belső dinamikáját és támpontokat, lehetőségeket nyit az adott személy számára az ősbizalom és a méltóság helyreállítására, a megbocsátás
képességére. A felelősségteljes döntésekhez, a létlehetőségek megújult megvalósításához energia kell.
Előadásomban szeretném a kiégésből való talpra állás dinamikáját bemutatni azon a fenomenológiai-antropológiai
értelmezési horizonton, amely a teljességgel megélt élet lehetőségét nyithatja meg újra és újra mindenki számára.
A meg nem élt hétköznapok az önfelejtés, létfelejtés és értékvesztés észrevétlen útvesztőivé válhatnak.



Schwendtner Tibor: Hans Castorp álma. Szabadság és középszerűség Thomas Mann nevelési regényében

Thomas Mann A varázshegy című regénye erősen vitatott abban a tekintetben is, hogy nevelési regényről, avagy hanyatlástörténetről beszélhetünk.
A "Hó" című fejezet és a benne szereplő álom értelmezése e tekintetben is kulcsfontosságúnak tűnik.
Az álmot, amely persze nem valódi álom, hanem írói konstrukció, a daseinanalízis perspektívájából próbáljuk értelmezni -
vezérfonalul pedig a szabadság és a képzés (Bildung) kapcsolatát választjuk.
Abból indulunk ki, hogy Mann egyik fő kérdése az, hogy a belső szabadság képzés révén történő növelésének, kibontakoztatásának vannak-e korlátai.
Castorp álmát úgy értelmezzük, mint amely feltárja az egzisztencia számára, hogy milyen feltételekkel juthat el e belső -
a képzés által kidolgozott - szabadsághoz.
Castorp tovább jut az álommal, mint amit képes egzisztenciálisan elsajátítani, ezért azt azonnal el is felejti.
Thomas Mann ábrázolása rávilágít arra, hogy
    1.) az álmaink annak az egzisztenciális küzdelemnek a hírvivői, melyet önmagunkkal és a világgal folytatunk;
    2.) az álmok által képviselt szabadságfokhoz fel is kell nőnünk, hogy azok üzenetét képesek legyünk elsajátítani.



Torma Anita: Álom és pszeudo-ébrenlét Husserl fenomenológiájában

Edmund Husserl álom-értelmezései a belső időtudat fenomenológiájának fejlődésével a fantázia és az emlékezet analíziseivel együtt módosulnak.
1909-es jegyzeteiben a meg-jelenítő aktusokat már az időtudat kontextusában magyarázza nem-aktuális jelen "meg-jelenítéseként".
Az álmot a fantáziával és visszaemlékezéssel szemben észlelésszerűen jelenként éljük meg, nem pedig olyan fantázia-jelenként,
amely az észlelési jelen mezejével konfliktusban áll.
Husserl az elalvás folyamatát vizsgálva több helyen is leírja a folyamatot, ahogy az én elalváskor fokozatosan visszavonja érdeklődéseit.
Alvó állapotában legfeljebb a legerősebb affekciók érik el, amelyek alvó állapotából fel is ébreszthetik.
Az álom ezzel szemben egy olyan különös állapot, amelyben az alvó én "virtuálisan" felébred. (Ezt Husserl pszeudo-észlelésnek nevezi.)
Ezzel kapcsolatban az egyik fő kérdés az álom-én énszerűségére és az alvó énnel való azonosságára vonatkozik.
Ez a kérdés azonban szorosan összefügg azzal, hogy mit értünk azon, hogy az álmodó én alszik, miközben hamis módon "ébren van".
Előadásomban tehát alvás és ébrenlét kérdését az álom felől vizsgálom, miközben a feltett kérdésekre egyrészt az álomnak a husserli kéziratokban való tárgyalásából kiindulva,
másrészt a téma fenomenológiai irodalmának vitáihoz kapcsolódva keresem a választ.



Fazekas Tamás: Mérhető-e a szabadság foka az álmok által?

Az egzisztenciális szabadlét nem mérhető, mert felmérhetetlen.
Az hétköznapi szabadság viszont nagyon nehezen mérhető objektíven, mert minden embernek különböző igényei és lehetőségei vannak,
amelyek akár naponta változhatnak. A daseinanalízis pszichoterápiás gyakorlatában ezért nem mérőszalaggal mérjük a szabadság fokát,
hanem a kliens saját létlehetőségei által. Ezeket pedig az álmok által tudjuk legjobban felmérni,
mert ott mutatkoznak meg a legtisztábban az egyes egzisztenciálék többé vagy kevésbé beszűkülten.
A szabadság beszűkültségének fokát pedig az álomfolyamat változása által lehet legegyszerűbben mérni.



Vajda Mihály: Álmodni hegyekről és nagyvárosokról

Álmodom hegygerincről, álmodom ismeretlen nagyvárosról.
Sokszor.
Hogy értem ezt freudul, hogy értem ezt heideggerül.
Még nem tudom, de majd csak kitalálom.



Kőváry Zoltán: Rémálom és sikertelen szublimáció: a lélektani összeomlás anatómiája

Előadásom címében szándékoltan helyeztem el olyan biológizáló-fizikai kifejezéseket, mint a "szublimáció",
az "összeomlás" vagy az "anatómia", mivel szeretnék rámutatni arra, hogy a gondolkodásunkat meghatározó,
gazdagon burjánzó reflektálatlan naturalista előfeltevések tetten érhetők abban, hogy milyen nyelvi metaforákat használunk és
mennyire vagyunk hajlamosak konkretizálni azokat. A lélektani összeomlás mindennapi értelmezését például bizonyosan meghatározza az, hogy a
"nervous breakdown" kifejezést magyarra nem "ideges összeomlás"-nak fordítjuk, hanem "idegösszeomlás"-nak, ami
azt a képzetet kelti, mintha a jelenség azonosítható volna annak természettudományosan megragadható fizikai vetületével.
Az összeomlás folyamatának fenomenológiai-pszichológiai vizsgálata azonban azt mutatja, hogy itt sokkal inkább struktúrák összeomlásáról
van szó, pontosabban annak az összeomlásáról, amit T.J. Scheff amerikai szociológus a "szelf" és a traumatikus érzelmi tapasztalat
közötti jótékony "optimális esztétikai távolságnak" nevez. A traumák terápiás és művészi átdolgozásának folyamatában az optimális
esztétikai távolság kialakítása és fenntartása létszükséglet, amit az is tükröz, hogy tapasztalatok szerint a trauma közvetlen,
minden áttételt nélkülöző, drasztikus újraátélése végzetes hatású lehet. Ezt pszichológiailag sikertelen átdolgozásnak kell tekintenünk,
aminek következtében a "szelf"-et menthetetlenül elárasztja a traumatizáló élmény. Az átdolgozás két elemi, analóg formája az
"álommunka" és a "művészetmunka", ezért a rémálmot és a sikertelen szublimációt olyan rokon jelenségeknek kell
tekintenünk, ahol az "optimális esztétikai távolság" nem jön létre vagy a folyamat során megszűnik, ami integráció helyett a
"szelf" fragmentációjához vezet. Ennek drámai következményei olyan művészek sorsán keresztül válnak érthetővé, mint Csáth Géza vagy Sylvia Plath.

Kulcsszavak: összeomlás - álom - szublimáció - trauma - átdolgozás - optimális esztétikai távolság



Krékits József: Az álom szabadsága vagy a szabadság álma?

Előadásomban az "álom" kifejezés szó szerinti és metaforikus jelentéséből indulok ki és próbálom az utóbbi jelentést -
"Van egy álmom" (M. L. King) - az előbbire visszavezetni.
Éjszakai álmainkban és nappali álmodozásainkban egyaránt megjelenik egyfajta szabadságvágy, amely azonban mindenki számára más és más.
Ugyanakkor megjelenik a változástól és a szabadságtól való félelem is álmainkban szorongásos és rémálmok formájában.
Egy kliensem esetrészletén keresztül szeretném bemutatni, hogyan jelenik meg az álmokban egyrészt a szabadság vágya, másrészt a jelen biztonsága elvesztésének félelme az álmaiban, és azt, hogy mit kezd ezzel a daseinanalitikus pszichoterápia.
Az előadás végére talán összeáll a válasz is a címben feltett kérdésre.


Korábbi konferenciák

 

(Fenomenológiai és daseinanalitikai megközelítésben)

2012 september 28-29th Conference of the International Federation of Daseinanalysis (8th IFDA Forum)
A Nemzetközi Daseinanalitikai Egyesület (IFDA) Foruma

 

2007 szeptember 21-22.
Mi van a kultúrák között? Pszichoterápia interkulturális nézöpontból